Mindenki ismeri a jó öreg Maugli történetét, akiről elég sok filmes adaptáció született már az évek során. Talán nem túlzok, ha azt állítom, hogy a leghíresebb eddig az 1967-es Disney rajzfilm volt. Tudjátok mire gondolok... “Amíg van, egy-két jó falat, S egy jó falat az csak akad Se bú, se baj nem számít, rá se ránts!" Ha azt hiszitek ennél a pontnál megállok mert a rajzfilmet semmi sem üti meg, akkor nagyon tévedtek. A 2016-os feldolgozásban se bú, se baj nincs, ugyanakkor tele van finom falatokkal minden filmrajongó számára, ahogy Balú mondaná. A rendező Jon Favreau értette a dolgát, persze nem csodálkozom, mivel ő rendezte többek között a Vasember trilógiákat és A Wallstreet farkasát is.
Miért különleges ez az adaptáció?
A látványvilág minden eddiginél lenyűgözőbb és grandiózusabb. Egyetlen élő állatot sem láttam a mozifilm alatt, csak CGI élőlényeket, viszont azok kidolgozása szenzációsra sikeredett. Olyan mértékű precizitást láthatunk a vásznon mint eddig soha. Sir Kán, Balú vagy éppen a farkasok egyikének bundája olyan mélységig ki volt dolgozva, hogy minden egyes szőrszál kivehető volt rajtuk.
Ha megfogadtok egy tanácsot, mindenféleképpen szerezzétek be majd HD minőségben! A dzsungel kidolgozása eléggé ütősre és hangulatosra sikeredett. Sokszor nem tudtam volna megállapítani, hol is forgatták a filmet (kiment a stáblista tényleg a vadonba? Vagy a számítógép mögött kreálták?).
Mivel elsősorban gyerekeknek szól, a karakterek aranyosak, sőt a farkas kölykök már a cukiság határát súrolják, tele van humorral, poénnal és persze a jól megszokott solo énekekkel. Ugyanakkor a boldogabb, idillikusabb jeleneteket félelmetesebb percek váltották fel, hezitálva melyik generációnak szánják. A filmnek hatalmas szíve és hangulata van, tele érzelmi töltésekkel. Csodálatos világba kalauzol minket a moziterem másik oldaláról, tehát kapj be egy két jó falatot és ne hagyd ki Maugli vadonját! Egyik legnagyobb erénye, hogy mindezek mellett nem válik unalmassá, kliséssé és a mondanivalóját sem rágják a szánkba, mint a Zootopia esetében. Az állatok karaktere más mint a jól megszokott 1967-es rajzfilm feldolgozásban. Vannak benne régi jellemvonások és újak, de ez így van jól... milyen unalmas lenne, ha ugyanolyanok lennének...? A színészek nagyon kiváló munkát végeztek, olyan átéléssel adták a hangjukat az CGI figuráknak, hogy öröm volt nézni sőt hallgatni őket.
Mauglit alakító színészt sokan bírálták közepes alakításáért. Bevallom én is tartottam ettől de kellemes meglepetés ért, egyáltalán nem éreztem rajta. Szerintem Neel Sethi kitett magáért, jól alakította a szerepét sőt, azért valljuk be elég nehéz dolga lehetett egy sima stúdióban eljátszani Mauglit kapaszkodók nélkül.
A befejezés külön említést érdemel szakítva az eddigiekkel: Favreau az ember és állat harmónikus együttélésének lehetőségére teszi le voksát, idilli és boldog véget kölcsönözve a történetnek.
Összességében
Minden generáció számára ajánlom, mert magával ragadó, mert szép, mert jópofa, mert aranyos....sorolhatnám tovább. Kifejezetten feltöltődve jöttem ki a moziteremből, mintha tényleg a dszungel közepén túráztam volna Bagira és Balú társaságában.
Értékelés:
✓✓✓✓✓
Elexis
