Kedves olvasók! Ha ez most videó lenne, akkor elégedett tapssal kezdenék. Ehelyett egyelőre elégedjetek meg ezzel a giffel:

Az Amerika Kapitány: Polgárháború olyan jól sikerült, mint talán még a Bosszúállók első része sem. Minden benne volt, amit az ember elvárna egy képregényadaptációtól: akció, dráma, humor, feszültség még több dráma.

Tehát, az Amerika Kapitány: Polgárháború a harmadik folytatásos része az igazságbajnok szuperhős filmjei között, illetve a második, amit a fantasztikus Russo fivérek rendeztek. Már a Tél Katonájánál is lehetett érezni a különbséget a fivérek és Joss Whedon szuperhős-világlátása között, de ez most még élesebben kirajzolódott. A Bosszúállók második része után kezdtem elveszíteni érdeklődésem a MARVEL Filmes Univerzum (továbbiakban MCU) iránt, és tudom, hogy ezzel nem voltam egyedül. (Komolyan, azóta nem hiszem el, hogy pénzt adtam ki arra, hogy láthassam ahogy a Hulk a Feketeözvegy keblei között landol. Ez a poén egy Adam Sandleres filmben talán még el is megy...)

A sztori nem sokkal a Bosszúállók: Ultron Kora történései után veszi fel a fonalat. Egy szerencsétlenül elsült küldetés után kezd a világ véleménye megváltozni a szuperhősök tevékenykedéseiről. A járulékos veszteség, a civil áldozatok száma és az anyagi kár egyre inkább átbillenti a mérleget a negatív oldalra. A nemzetközi meglátás szerint a szuperhősöket szükséges volna határozottabb irányítás alá vonni. Hőseink emiatt kénytelenek megfontolni egy olyan szerződés megkötését, mely talán tényleg kordában tartaná őket, de lehet nem csak jó értelemben. A kis csapatunk összes tagja persze ezzel nem ért egyet, így két oldalra oszlanak: Tony Stark (Robert Downey Jr.) szerint igenis kell a kontroll, Steve Rogers kapitány (Chris Evans) szerint pedig csak veszélyes kiadni a gyeplőt a kezeik közül. Időközben Bucky, a Tél Katonája is bekerül a képbe, így Amerika Kapitánynak egyel több dolog miatt kell aggódnia. Mindeközben a háttérben pedig gonosz erők tevékenykednek, így később ezzel is meg kell majd küzdeniük.

A legjobb a filmben talán a felépítése és rétegeltsége volt, gyönyörűen alapozza meg a később megjelenő konfliktust, a nézőnek van ideje véleményt formálni. Látja mindkét oldal pro és contráját, és ha a film igazán elérte a célját, akkor nem tudunk mi sem dönteni, hogy pontosan melyik oldalt válasszuk. Rengeteg MARVEL karakter megjelenik a film során, de érdekes mód sikerült őket kellően kibontani, karakterfejlődést építeni. Le a kalappal a forgatókönyvíró és a rendező páros előtt. 

Néhány új karakter is bemutatkozott a Polgárháborúban. Feketepárduc (Chadwick Boseman) remekül volt kivitelezve, őt is ügyesen hozták be a képbe. Harcmodora és jelleme tekintélyt parancsoló, mozgása pedig tényleg olyan, mint egy nagymacskáé: hangtalan és veszélyes.

Pókember miatt nagyon aggódtam, de szerencsére ez is alaptalannak bizonyult. Egyem a kis szívét. A Fantasztikus Pókember Adrew Garfieldjét akármennyire is szeretem, most már tényleg elég nehéz beadni, hogy a 32 éves színész egy kisgimnazista...Tom Holland tökéletes választás volt, mind Pókemberként, mind pedig Peter Parkerként. Talán kicsit sok volt a tesze-toszasága, de az is lehet, hogy pont ennyi kellett. A lényeg, hogy kíváncsivá tett, vajon milyenre sikerül majd az önálló filmje. (Külön szeretném megköszönni, hogy az alkotók nem mesélték el huszonnegyedjére Ben bácsi tragikus halálát, amikor lehetett volna rá alkalmuk). Tony Stark és Peter között nagyon jó volt az apa-fia beütésű kémia, míg Kapitánnyal inkább a jófej nagytesó dinamika jött le.

Minden karakter ott volt a szeren, örömmel láttam, hogy Sam Wilson és Ant Man személyisége is átcsillogott, még az akciójelenetek közben is. Ha már harcjelenetek: volt belőle nagyon jól kivitelezett (pl.: az elején, amikor Feketeözvegy (Scarlett Johansson) harcol), de volt olyan is, ami kifejezetten rosszul sikerült. Szó szerint, annyira kapkodták a kamerát és olyan gyakoriak voltak a vágások, hogy az már kifejezetten zavaró volt. Aki rohamra hajlamos, az talán ezt hagyja most ki.

A főgonoszról nem igazán tudnék spoilermentesen értekezni, annyit azért leírok, hogy kicsit jelentéktelen a nagy összecsapás közepette. A MARVEL-nek Loki óta nem igazán sikerült jó főgonoszt alkotnia...talán későbbre gyúrnak.

Aztán ott van Bucky (Sebastian Stan) és Steve dinamikája, ami még nagyon fontos faktor, hiszen az ő barátságuk a mozgatórugója Steve összes tettének. A Tél Katonája után kicsit többre számítottam, reméltem majd jobban kibontják az ő barátságukat is, de akkor az erőltetett romantikus subplot fonal(ak?) akkor nem fértek volna bele...Komolyan, ha valami nem megy a MCU filmekben, azok a romantikus párosítások. Néha azt kívánom bár hagynák inkább a fenébe. Tony és Steve közötti viszony azonban kellőképpen humoros és szívszorító is egyben, nagyon eltalálták. Se nem túl sok, se nem túl kevés ahhoz, hogy elhiggyük, hogy a Polgárháború címadás indokolt.

Összességében úgy érzem, hogy a MARVEL kezd egy kicsit magához térni, és érdemes ennek a filmnek esélyt adni azoknak a "MARVEL-unott" egyéneknek is, akik már a hátuk közepére kívánják a komolytalan túl vicces képregényadaptációkat.

Értékelés: ✓✓✓✓

Járjatok moziba!

Nova

U.I.: Érdemes végig várni a stáblistát. Végig.