A Szépség és a Szörnyeteg meglepően rendben volt.
Tény, ha valaki bőrlehúzásnak nevezné a filmet, akkor teljes mértékben igaza lenne. Disney egyébként meg sem próbálta leplezni, hogy nosztalgiavonatra invitálják a nézőket ezzel az alkotással. A forgatókönyv néhány plusz történetszálat és betétdalt leszámítva mondatról mondatra ugyanaz volt, mint az 1991-es Disney rajzfilm. Ennek megfelelően nem meglepő, hogy a történetről nem sok újat tudok mondani. Természetesen regélhetnék a Stockholm szindrómáról, (ami egyébként jelen esetben nem is volna helyes megállapítás. Ha Disney mesét akarunk Stockholm szindrómával, akkor ajánlom mindenki figyelmébe Aranyhaj és "anyukája" kapcsolatát. Na az az igazi para.) Esetleg levonhatnánk a szépség belül lakozik tanulságot, vagy beleláthatnánk a fiatal szép nő + ronda gazdag pasas párhuzamát is, de felesleges lenne ezeket a belemagyarázásokat túlragozni. Olyan régi nóta már ez, hogy úgy érzem mindenki el tudja dönteni, hogy mit jelent neki a történet.
Színészek és a rendezés
A rendezéssel (Bill Condon) az volt a legnagyobb bajom, hogy Emma Watson színészi játékát nem hagyták kibontakozni, a legfontosabb drámai jelenetnél olyan durván vonták el róla a figyelmet, hogy már csillagokat láttam a dühtől. Mintha nem lett volna elég, hogy a színésznő -több mint valószínű- kellemes és szép hangját autotune-al torzították el...Tény, biztonságosabb hangmagasság szabályozással énekelni és az is lehet, hogy maga Emma Watson kérte támogatás gyanánt, mert nem volt biztos magában. Nem tudom ez valaha kiderül-e. Mindenesetre nagyon bosszantó volt, hogy összességében a főhőst ilyen sótlanná alakították a saját történetében.
Dan Stevens elfogadható volt a Szörny szerepében, a CGI kifejezetten jóra sikerült, az arckifejezések és érzelmek tökéletesen átjöttek. A többi CGI karakter közül Mrs. Potts (Emma Thompson) volt a legidegesítőbb kinézetű, az ikonikus rajzfilm arcot igazán megtarthatták volna! Ewan McGregor fantasztikus volt Lumiére szerepében, a felépített franica-brit akcentus nem volt se túl teátrális, sem pedig túl elenyésző, hanem pont a kettő között, jól eltalálva. Luke Evans tökéletes volt Gastonként és Josh Gad is remekül hozta az idegesítő tapadós legjobb barátot. (A "meleg" jelentről meg annyit, hogy kb. nem is volt. Ezért filmet betiltani kár volt bizonyos országoknak. LMBTQ+ reprezentációnak pedig végképp nem lehet nevezni!)
A zene része libabőrösen, megríkatóan jó volt, a zenekar és a kórus is beleadott apai-anyait. Aki pedig arra panaszkodik, hogy túl sok volt az ének, annak felhívnám erre a figyelmét:
Értékelés: ✓✓✓
Járjatok moziba!
Nova
