Darren Aronovsky legújabb filmje, az anyám! (eredeti címén: mother!) az év egyik legfurcsább filmje. Erőszakos, véresen bizarr, gyomorforgató (főként a kameramozgás miatt) és szinte teljesen értelmetlen, ha nem úgy ülünk be rá, hogy ismerjük a forgatókönyv mögött meghúzódó szimbolikát. Viszont ha mindezt ismerjük, akkor az év egyik legletaglózóbb metaforikus horror filmjévé válik.

Figyelem: "Tovább" gomb után spoileres kritika következik.

Az anyám! című film története teljes egészében egy helyszínen zajlik, egy vidéki házban, távol mindentől. A néző Jennifer Lawrence karakterén keresztül szemléli a történéseket, ezzel segítve a karakter helyzetével való azonosulást. A történetben ott csatlakozunk be, hogy a nő és idősebb férje együtt élnek egy renoválás alatt lévő házban, ahol a renovációs munkákat a nő végzi, miközben híres költő férje alkotói válságban szenved és próbál ihletet meríteni, de sajnos kevés sikerrel. Egy nap kopogtatnak a házuk ajtaján. Egy férfi érkezik, aki szállás reményében jött a házhoz. Nem sokkal később azonban kiderül, hogy a látogató férfi a költő egy rajongója, és halálosan beteg. A költő elnézi neki, hogy elsőre hazudott kilétéről és marasztalja. Felesége értetlenül áll férje döntése előtt. Másnap megérkezik a látogató férfi felesége is, akik ketten rövid idő alatt kisebb felfordulást és károkat okoznak a házban. A költő elnéző velük szemben, inkább begerendázza a dolgozószobáját, hogy ne tudjanak a látogatók bemenni oda még egyszer, de nem küldi el az idegeneket. A felesége egyre értetlenebbül áll a történtek előtt, nem látja a szívesen a látogató házaspárt tovább a házában. Ezt követően a házaspár két fia is megjelenik és egy katasztrofális testvérveszekedést követően mindenki a kórházban köt ki, kivéve a főhőst, így vele együtt a nézők is a házban maradnak.

A történet második részében a feleség teherbe esik és a költőnek végre sikerül új alkotást letenni az asztalra. Innentől indulunk el igazán lefelé az érzelmi hullámvasúton. A költő alkotásának sikeressége fanatikus rajongókat vonz a házba és ezt követően a film teljesen kilép a realizmus medréből, ahogy a történések egyre eszkalálódnak a néző körül.

A blogbejegyzés címéből is kiderül és talán az előzetes alapján is következtetni lehet erre: Jennifer Lawrence karaktere képviseli bolygónkat, Földanyát, az anyatermészetet. Ezt követően kétféle értelmezést tudok elképzelni, egy bibliait és egy kevésbé bibliait:

SPOILER

1. A költő maga Isten. A ház pedig a paradicsom, mennyország, föld és pokol együttesét jelképezi. A látogatók Ádám és Éva, a két testvér pedig Káin és Ábel. A film első fele az Ószövetség a második fele pedig az Újszövetség. Az anya gyermeke Jézus Krisztus, a vajúdás és a film vége pedig az Apokalipszis, ahol végül minden elpusztul.

2. A költő az alkotó ember, az első látogatók pedig az emberiség azon tagjai akik törekvéseikkel és cselekedeteikkel káoszt okoznak. Azok a fejesek és spekulánsok, akik röhögnek a markukba, mert úgy is tudják, hogy mi lesz. Politikusok és a mögöttük álló maroknyi ember. A rajongók pedig az emberiség összes globális problémáját képviselik. Megjelenik a vallásos tanítások félreértelmezése, az önzőség, a kisajátítás, a rendőri brutalitás és a háborúk. A ház a Föld bolygó, a nő pedig természetanya. 

SPOILER VÉGE

A film kiválóan dolgozik a hangokkal és a kameramozgással, ennek ellenére nagyon távol áll a hagyományos horror filmektől. A forgatókönyv alaposan átgondolt, a szimbolikát értve minden értelmet nyer. Letaglózó módon adja át, hogy milyen az ember. Elvesz, önző módon kisajátítja azt, amit felkínálnak neki és ami van, az sosem lesz elég, mindig többre és többre van szüksége. A Föld saját gyermekét adja, hiába. A természet, a bolygó pedig csak ad és ad, újjáépít, eltakarít utánunk, teremt és termel, mégsem kap semmit cserébe, mintha ott sem lenne, átnéznek rajta. Amikor az ember adna, azt is önnön érdekből teszi. Ilyen az ember természete, ahhoz, hogy alkotni tudjon...el kell vennie.

A film tehát összességében az ember és a természet egyenlőséget nem ismerő együttéléséről szól, mindezt a Földanya szemszögéből mutatva meg. E karakter felől szemlélve tökéletesen átjön az értetlenség, a kihasználtság és a tehetetlenség érzése. A film megmutatja milyen önző is az ember, hogy hunyunk szemet a természeten elkövetett erőszaktevésen, nem vesszük figyelembe annak szenvedését, mert meglétét magától értetődőnek vesszük. Hisz a Föld a mienk, nem?

A színészek közül természetesen Jennifer Lawrence kiemelkedik, a közeli felvételekkel és arckifejezéseivel, tekintetével mindent átad, dialógus szinte nem is kellett hozzá. A költőt játszó Javier Bardem is ügyesen adja vissza az önmagával elégedett alkotó ember sajátosságait: az egoizmusát, az önteltségét, a mások kihasználását (inspiráció gyűjtés címén adva el).  Michelle Pfeiffer talán többet is kihozhatott volna karakteréből, főleg, hogy mostanra már lehetne tapasztalta ehhez hasonló karakterekkel.

Összességében azoknak ajánlom, akik szeretnek elgondolkodni egy filmen. Azoknak akik nem lesznek mérgesek, ha egy film rávilágít önnön gyarlóságunkra. Azoknak, akik mérgesek lesznek, ha igazságtalanságot látnak, azoknak, akik képesek elfogadni, hogy felelősséggel tartozunk saját bolygónk iránt. Éppen ezért sokaknak nem fog tetszeni a film, sokak nem fogják érteni. De ennek talán így is kell lennie.

Értékelés: ✓✓✓

Járjatok moziba!

Nova