Az ember kíváncsisága kimeríthetetlen főleg, ha saját belső gonosz lényét próbálja megfilmesíteni. Ezek a művek mindig a pszichopaták belső világképét, jellemzőit próbálták megragadni és egyben reflektálni az emberek felé. A ház, amelyet Jack épített c. alkotás szintén hasonló feladatra vállalkozik a maga stílusában, ugyanakkor méltán érdemelte meg a piros karikát, hiszen azok számára, akik nem bírják a vért, a morbid és egyben betegnek, már-már logikátlannak tűnő jeleneteket, nem ajánljuk.
A történet szerint egy pszichopata és egyben OCD az-az obszesszív-kompulzív zavarban (halandó nyelven kényszergondolatokból eredő kényszercselekvések) szenvedő főhősünk megkezdi eseményeinek kibontakozását; pontosan azt, amelyre az élet teremtette, gyilkolásra és a belső elfojtott énjének kibontakozására. A film öt darab gyilkosságot mutat be, amely Jack számára bizonyára fontosnak bizonyulhatott, mivel mint kiderül, több ilyen tett is tapad a kezéhez. Hogy miben más mint a többi hasonló film, mint például az Amerikai Pszicho? Elsősorban a gyilkolás mikéntjét és cselekvése mögött lappangó okát igyekszik megragadni a film és ezt művészi palástban elgondolkodtatóvá tenni. A rendező Lars Von Trier, aki önmagában egy fura fickó, bizonyára ez az oka a téma és a stílus megragadásának.
Jack, aki pszichopata
Jack egy pszichopata, OCD kényszerbetegségben szenvedő személy, aki nem érez semmilyen érzelmet és empátiát. A film egyik legijesztőbb jelenete, amikor fényképek alapján racionálisan igyekszik az érzelmek végtelen számú variációját megtanulni és ezáltal beilleszkedni a társadalomba. Intelligens és mondanivalója általában elgondolkodtató, egy egészséges ember számára nem befogadható de racionálisan talán helytálló. Szóval a nézőre van bízva, hogy milyen szemüveget vesz fel, milyen szemmel vizsgálja Jack indítékait és egyben magyarázatait.
Jack a történet során több embert kegyetlen módon öl meg, akik a szemében egy bugyuta már-már anyagi létté lefokozott lények voltak. A történet során több bevágás szerepel fizikai házépítésről hiszen a karakterének végzettsége mérnök, de ugyanakkor hobbiként építész. A cím ugyanakkor mélyebb gondolatokat sugall a plakátokon is. A ház, amit kiemel a cím is, nem egyfajta fizikai értelemben vett építmény, hanem az élete, ás az az ember akivé vált. Megközelíthetnénk úgy is a karakterünket, mint egyfajta kettős életet élő pszichopata. A hétköznapi Jack mérnök és építész, művelt és intelligens, aki saját ideális, tökéletes házát szeretné elkészíteni, de sajnos több esetben csődöt mond és lerombolja. A Pszichopata Jack egészséges ember számára felfoghatatlan anyagból dolgozik, áldozatai véréből és holtesteiből, aki rombolás utáni átformálásban látja a művészetet. A legelgondolkoztatóbb hasonlata a szőlő esete volt, amely először elfonnyad, elsorvad szinte lerombolódik, felismerhetetlenné válik a megszokott fizikai lététől, majd átformálódik borrá, amelyet művészetként értékelünk. Vagyis ha eldobjuk a megszokott egészséges szemüvegünket, és egy szürreálisabb szemüveget veszünk magunkra, akkor bizony érthetővé válik Jack gyilkolási hajlamának egy része. A megölt áldozatai eszközök és egyben tárgyak, halandók a szemében, akikben semmi ünneplésre való nincs. Amint végez velük, és "átalakítja" őket bizony a művészetének alanyaivá válnak, "kifinomult művész" jelzővel ellátva őket, beküldve azokat az újságnak. A ház tehát amit épített az a saját élete, építőkövei pedig a szürke egykor élettel teli emberek testei, akik anyagként viselkednek a szemében, és mint köztudott minden tárgynak- anyagnak funkciója van, ami itt a tégla.
A film egyik zseniális fordulópontja, és művészi stílusának kimagasodása az utazás Dante poklába. Esetében Vergilius vezette körbe Dante-t a pokolban, mint Jacket-et Bruno Ganz színész által alakított lélek (továbbiakban Vergilius). Jack ezzel az úgynevezett Vergével beszélget a jelenetek között, és művészeti alkotásokkal vagy éppen épületekkel, mindennapi hasonlatokkal próbál meg koherenciát húzni gyilkosságai (a saját démoni világa) és az általunk ismert egészséges világ között. A néző számára nem csak kegyetlen és beteg ember képe lebeg a szeme előtt, hanem a halandó, kényszerbetegségben szenvedő és egyben mentálisan beteg ember képe is, aki még is csak ebből a világból való.
Félelmetes a pokolba vezető út, ahogy egyre mélyebbre és mélyebbre süllyed Jack, amit már ő sem ért meg. Vergilius megmutatja a pokol legmélyebb bugyrait is, ugyanakkor nem oda szánja a művészt, inkább pár szinttel feljebb, mert dialógusuk során rádöbben Jack emberségére is. Végül Jack-re bízza a sorsát, aki nem akar a pokolban rohadni élete végéig, számára ez felfoghatatlan létforma, inkább megpróbálja szerencséjét -végül sikertelenül- oda kerülve amit érdemelt.
Értékelés: ✓✓✓✓
Elexis
