A mai kritikában Guy Ritchie (Blöff, Sherlock Holmes) régimódi kémes filmjéről lesz szó. Néhány moziban még vetítik, ezért ha úgy érzed, szívesen megnéznél egy felejthető popcorn mozit, akkor ezt válaszd.
Nem rosszindulatból, de az UNCLE embere egy kicsit tényleg felejthető. Moziban ülve élvezetes, mert akciódús és humoros, de egyértelműen nem a szezon legemlékezetesebb filmje.
Az UNCLE embere egy Magyarországon kevéssé ismert, 1964 és 1968 között játszott brit sorozat (kreátor: Sam Rolfe) feldolgozása. A történet szerint a hidegháború magasságában egy rejtélyes bűnöző szerveződés atombombát készül bevetni, hogy a törékeny lábakon álló békének véget vethessen. Emiatt Napoleon Solo (Henry Cavill) CIA ügynök és Illya Kuryakin (Armie Hammer) KGB ügynök kénytelen összefogni, hogy a világot megmentsék a harmadik világháborútól. A teljes katasztrófa megakadályozásában a duo egyetlen reménye egy eltűnt német tudós lánya (Alicia Vikander), aki elvezetheti őket a terroristák fogságában lévő apjához.
A két ügynök faszméregetése kellőképp humorosra sikerült, a szellemes szópárbajok, visszavágások a filmet kiegyensúlyozva végigkísérik, ami főleg a színészek érdeme (nem csak romantikus párosításnál szükséges ám a kémia). Külön kiemelném Hugh Grant-et Alexander Waverly szerepében, akinek klasszikus britsége még a magyar szinkron ellenére is átjött.
A női főszereplő is megérdemli saját bekezdését: Gabriella „Gaby” Teller (Alicia Vikander) karakterében is több volt, mint amire egy régimódi kémfilmnél számít az ember. Nem aggatták rá a tipikus „nézzen ki jól, azt' kész” szerepet, nem csak egy megmentésre váró hercegnőt kellett játszania, ami önmagában is frissítőnek hatott ebben a műfajban.
