Edward Zwick rendező munkásságával már mindenki találkozhatott a Véres Gyémánt és Az utolsó szamuráj keretében. Ebben a bejegyzésben egy kevésbé ismert és "friss" háborús-dráma filmjét mutatom be: Az 54. hadtestet. Persze le kell szögeznem én sem hallottam eddig róla, hiszen 1989-ben készült el, de ami késik nem múlik tartja a közmondás. A sztori szerint az amerikai polgárháború időszakában járunk, midőn az északi Robert Gould Shaw (Matthew Broderick) ezredest megbízzák, hogy szervezzen meg egy feketékből álló sereget. A közvéleménnyel szemben az ezredes elvállalja a hadtest vezetését, bebizonyítva, az egykori rabszolgákból is lehet kiváló ezred, akik kiveszik a részüket a hadjáratból. Nem sok jó amerikai polgárháborús filmet lehet ismerni...de ez egyike a kevés kivételeknek.

Történet

Bevallom nem rajongok a háborús alkotásokért, hiszen mindig valami propaganda bújik meg alatta. Akadnak kiváló alkotások gondoljunk csak a Szakaszra... Amikor leültem a képernyő elé nem vártam mást, mint egy amerikai csete-patés filmet...de kellemesen tévedtem. Persze nem tökéletes de nem is középszerű. Mint azt Az utolsó szamurájban is láthattuk, nem a harcokra terelődik a hangsúly, inkább az eszmék bemutatására. Mi nyeri meg a háborút az eszme vagy a katona? A fehér vagy sötét bőrszín? A film ezekre a kérdésekre keresi a választ az adott korszak viszonyainak megfelelően. Számos kritika lappang meg a háttérben, többek között a fekete bőrű emberek helyzete az északi hadseregben, a rasszizmus és maguknak az 54. hadtest katonáinak egymáshoz való viszonya és helyzete. A történet előrehaladtával tudatos rendezésen keresztül láthatjuk, ahogy ezek a fegyelmezetlen "barbárnak" hitt emberek egy határozott, szervezett csapattá válnak, míg végül már családként harcolnak egymásért. Senki se akarja elhinni, hiszen ők csak "négerek" az akkori köznyelvben, amit a rendező számos kontextusban megnyilvánít. A lelkes és önfeláldozó perceket a rideg valóság követi, amitől a néző kedve is lefagy. Még is bátorságban, kitartásban és lelkesedésben odavernek a fehér fickóknak. Harcolni akarnak bizonyítani mindenki számára mert ők hisznek valamiben, Ami kifejezetten jó volt, az északi attitűdök bemutatása: oké ti feketék vagytok, de mi nem értetek harcolunk... ennek csupán politikai okai vannak. Ebből következik a feketék számos megkülönböztetése a seregben amit adagolva kapunk. Mint említettem a film nem tökéletes, az eszméket és dialógusoknak nincs olyan mélységük, mint például a Szakasz vagy Utolsó szamurájban, de mindenképpen egy kimagasló alkotásnak tartom.

Karakterek

Meglepetésemre sok ismert szereplő is megfordult a filmben: Denzel Washington, Morgan Freeman besorozott közlegényt játszanak. Denzel W. a szokásos tökös srácot alakítja, nem hisz bajtársai elhivatottságában sem környezetében. A film elején felbujtóként viselkedik, végül beilleszkedik ebbe a nagy családba. M. Freeman a szokásos "apai" kezet kapta, aki próbálja az embereket támogatni, segíteni. Matthew Broderick egy kicsit sántított a szerepben, ő mint egy ezredes? Színészi alakítása túl egyhangú volt számomra, ugyanakkor az ő karakterkének a legdrámaibb a fordulata.[spoiler] Az utolsó jelenetben egy tömegsírba lökik a többi "néger" mellé, megjelöletlenül az igazi családja mellé [spoiler vége]. Cary Elwes viszont annál inkább meggyőzött: a barátságos, parancsolni nem tudó őrnagy szerepében. Be kell valljam a karakterek nagyon jól ki lettek dolgozva, egytől-egyig mindenkinek megvolt a maga funkciója... és ez jó. A párbeszédek és konfliktusok megállták a helyüket, persze sajnos a legtöbb esetben felszínesre sikerültek.

 Látvány, zene és effekt... naná!

Igen erős pontja a filmnek, minden robbantás, ágyúdörrenés igazi volt. A kosztümök és fegyverek elég hiteleseknek látszódtak. A kiképzés, csata és környezet ismét hozta a tőle elvárt reményeket. Szerintem az egyik leghangulatosabb és legjobb polgárháborús film lett a maga nemében.  Zene természetesen szerény volt, de ami előfordult az számomra tovább fokozta a drámai perceket...James Horner ismételten kiváló zenei aláfestést végzett ami az embert elgondolkodtatja... legalábbis engem elgondolkodtatott.

Összességében:

A filmet mindenkinek ajánlom, egy kellemes háborús-drámát kapunk, persze szigorúan otthon, hiszen a moziba már nem játszák. Azoknak nem ajánlom akik nem szeretik a háborús-drámákat.

Értékelés:

 ✓✓✓✓

Elexis