Az Oscar-díjas rendező Ron Howard mostani filmjében egy régi tengerész történetet dolgoz fel, amelyet mi halandók Herman Mellvile: Moby Dick regényeként ismerünk. A rendező már számos filmjével bizonyította rátermettségét a műfajban: Apollo 13, A Da- Vinci-kód, Egy csodálatos elme, Lánglovagok stb. A Tenger szívében végeredményben jól sikerült látvány film lett  a maga árnyoldalaival egybevéve. A történet egy Essex nevezetű ámbráscet halászhajóról szól, amelyet küldetése közben óriási hatalmas fehér bálna támad meg. A vitorláshajó elsüllyedése következtében a vitorlás legénysége csónakokban vág neki a végtelen óceánnak, hogy túléljék a hajótörést és hazatérjenek épségben. De van egy kis bökkenő... csupán csak 3000 tengeri mérföld választja el a tengerészeket a biztonságot nyújtó szárazföldtől...

Történet ami kettős érzetet kelt...

A film története egyszerű: nincsenek benne csavarok és kiszámíthatatlan momentumok. A néző végig sejti mi következik a sztoriban, nem éri meglepetés. Ha valaki sok akciójelenetre és izgalomra vágyik, az csalódni fog, mert a film ezekben sem bővelkedik. Akkor miben erős egyáltalán? A tenger szívében látványvilágában emelkedik ki, és az aktuális korszak igazi tükreként jelenik meg. A film elég valósághűre sikeredett, nem elcsépelt- túlbuzgó hajókirándulásra visz bennünket, hanem egy kiszolgáltatott és veszélyes tengeri útra, ami az egész filmben érzékelhetővé válik még ha nincsenek benne egetverő akciójelenetek és izgalmak. Mindezek ellenére úgy vélem, a film letudja kötni a nézőket ágyú dörrenések, Karib-tengeri kalózok és egyéb tengeri szörnyek nélkül is. Ha jellemeznem kéne a dramaturgiáját és kaland jellegét akkor inkább az utóbbi felé hajlanék, egy kis túlélő-film fűszerrel megspékelve. A Tenger szívében nincsenek mély drámai jelenetek, ha akadt is egy-kettő sajnos felszínessé váltak. Valljuk be  a látványon és kaland mivoltán kívül nem sokat nyújt a néző számára, de amit nyújt abban kifogástalan. Úgy gondolom még sem róhatjuk fel a rendező számára a kevés akciót, mivel a tengerész filmek nehéz műfajnak bizonyulnak, ahol nehéz megtalálni az aranyközéputat. Vagy mennek egy hajóval és nem történik monumentális esemény, vagy túl sok történik és akkor meg már erőltetett. Persze abba már bele lehet kötni, ha nincsenek konfliktusok hiszen a legénység tajgainak ellentéteiből remek drámai faktort és izgalmat lehetett volna kipréselni. Ami viszont a film pozitívuma, hogy az óriási cet szereplése minimálisra szorult, és nem lett belőle darálós mindenkit elpusztítani akaró gyilkológép, tehát reális képet kaptunk a történésekről. Ebből kifolyólag nem a cetre épült az egész film, mint azt a trailere sugallta, hogy ez jó vagy nem, mindenki döntse el maga... számomra pont megfelelő volt.

Karakterek:

A színészi válogatás jónak bizonyult: A tapasztalt elsőtiszt, Owen Chase szerepében maga Chris Hemsworth tetszelgett, aki bebizonyította, hogy nem csak a Thort tudja kiválóan eljátszani. Ismertebb színészként Cillian Murphy és Brendan Gleeson is megemlíteném. Szintén remekül játszották el szerepüket, mindenki odatette magát. Ben Whishaw-re illett a fiatal író szerepe. A film elején említik, hogy a történet két szereplőről szól igazán: a kapitányról (Benjamin Walker) és az elsőtisztről, amelyet a film talán be is tartott, hiszen a dialógusok és konfliktusok nagy része talán itt jelentkezett. Ettől függetlenül a jónak ígérkező színészi gárdában rejlő potenciálokat nem aknázza ki a rendező, ugyanúgy mint az Everest esetében. Azok a részek, ahol sajnálkoznom kellett volna nem történt meg, hiszen nem ismerjük meg őket mélyrehatóan. Ha választanom kellene, akkor a film elején elejtett ámbráscetet előbb sajnáltam tragikus vége miatt, mint a számomra ismeretlen matrózokat. Meglepetésként érheti a nézőt egyes esetekben a karakterek kimenetelét illetően, mivel nem tudni ki marad életben és hal meg.

 Látvány és valóság

A látványvilágba nem igazán tudnék belekötni, hiszen a helyén voltak a kamera beállítások, illetve az CGI effektek nagyon szépek és igényesek voltak. Természetesen a kellékek nagy részét megépítették, amit el is várhatunk egy tengeri filmtől, hiszen a hajón kívül másra nem kellett költeni. A karakterek hosszú, hánykolódásai is nagyon élethűre sikeredtek: a sminkesek és CGI rásegítők nagyon szép munkát végeztek.

Kinek ajánlom?

Ha vannak olyan elvetemült emberek, akik szeretik a tengerész filmeket nekik mindenképpen ajánlom megnézésre. Azok számára, akik ki akarnak kapcsolódni szintén ajánlom, mert a film látványos, és nem feltétlen kell sírni ehhez. Azoknak nem ajánlom, akik mély mondanivalót és elgondolkodtató filmet várnak tőle.. bocsának srácok és lányok de nem fogjátok megkapni.. Aki pedig azért megy el, mert hú de sok akciót vár majd tőle, mint a Karib-tenger kalózaiban, hát nekik se ajánlom.

Értékelés: ✓✓✓

Elexis