Az univerzum mindig is veszélyes terep volt az emberek számára. Ismeretlen veszélyek és titkok. De egy dolog bizonyos: van ami veszélyesebb magánál az univerzumnál, ami kellő felkészülést igényel fejben és lélekben, mert ha nem vagy elég felkészült könnyen magával ránthat az örök sötétségbe. Ez a Rekviem egy álomért című film Darren Aronofsky rendezésével. A film négy ember életét mutatja be, akik álmokat kergetnek, ugyanakkor egytől-egyig saját függőségük rabjai. Van aki arra vágyik, hogy a TV- ben szerepelhessen, míg mások gondtalan életet szeretnének, egy kis heroinnal. Igen kitaláltátok...ez a film a függőségről szól, hogyan befolyásolja az emberek mindennapjait, hogy teszi tönkre az álmokat pillanatok alatt.
Gatyákat felkötni..
A film műfaja dráma, garantált megdöbbenést és sokkolást fog eredményezni mindenki számára aki arra vetemedik, hogy megnézi Darren Aronofsky művét. Azt megígérhetem, nem lesz sok nyugodt percünk a film nézése alatt. Már az első percekben belecsöppenünk a történet sűrűjébe, az események pörögnek, nekünk csak hátra kell dőlni és "élvezni" a filmet. A színészek jó választásnak bizonyultak: Jared Leto (Harry Goldfarb) és Jennifer Connelly (Marion Silver) kiválóan alakítják a nagy világban lézengő párt, akik egymás szerelmében próbálnak enyhülést találni kínjaikra. Ellen Burstyn színésznő kiválóan formálja meg a legidegesítőbb, legantipatikusabb, lelkileg kiüresedett karaktert: Sara Goldfarbot. Ugyanakkor a film elején fogtam a fejemet Marlon Wayans színész láttán.. ő aki az erőltetett vígjátékok nagymestere egy komoly drámában? De kellemes meglepetést okozott, kellő komolysággal játszotta el Tyrone C. Love drogfüggő karakterét. A film párbeszédei során bepillantást nyerhetünk a karakterek legbensőbb gondolataikba: mindenki pénzről, biztonságról és hírnévről álmodik. A hirtelen, rövid de ismétlődő bevágások és zenei aláfestések fokozzák a függőség megjelenítését.
A függőség főszereplésével
Igen bemutatom azt a filmet, ami szűrőként viselkedik: ha levetíted bárki számára és utána idegesen, feszülten áll fel a helyéről gratulálj neki, mert egészséges. A film egyik erőssége, hogy olyan kreatívan ábrázolja a függőség különböző formáit, ami a külső szemlélő számára komoly lelki megterhelést jelent. Ugyanakkor a film zseniálisan mutatja be a szereplők bukását, egyre mélyebbre kerülünk, egyre közelebb az összeomláshoz, míg végül feltesszük magunknak a kérdést: Hogy jutottunk el ideáig? A rendező pontosan bemutatja, hogy az ember milyen mélyre képes süllyedni, mennyire elhagyatott tud lenni, ha bajba kerül. A elvonási tünetekből való menekülés következtében álmok törnek darabokra, kapcsolatok szakadnak szét. [spoiler] Valaki olcsón megússza egy börtönnel, másnak egy karjába kerül, van aki megalázó prostitúció áldozata lesz végül valaki az elmegyógyintézetbe jut. [spoiler].
Miért annyira élethű ez a film?
A filmben nincsenek extra díszletek és cicomák, de az amire szükség van, mind megtalálhatóak benne. A színészek alakításán kívül a sminkesek is nagy tapsot érdemelnek. A fokozatos mélybe zuhanással párhuzamosan, láthatjuk a karakterek arcvonásainak eltorzulásait, érzelmeiknek változását. Annyira jól sikerültek a sminkek, hogy a film végére a nézőnek olyan benyomása támad, mintha a főszereplők már nem is emberek lennének, hanem csak egyszerűen drogosok. Nem érez sajnálatot irántuk, csak megvetést, szánalmat, hiszen maguk jutottak erre a sorsra.
Összességében:
A filmet mindenki számára ajánlom egyszeri megnézésre, akik erős idegzetűek többször is megnézhetik. Fájdalmas lesz, de tanulságos... ugyanakkor a filmnek nem az a célja, hogy szórakoztasson, hanem inkább, hogy kiábrándítson.
Értékelés: ✓✓✓
Elexis
