A vadon foglyai

2016. január 22. 18:55 - Mozibajárók

Mindannyian kiálljuk a próbát, de sosem ott, sosem akkor, amikor mi szeretnénk.


hopkins2.jpg

Sok kaland-túlélő filmet gyártanak mostanában Hollywoodban, de kevesen ismerik a régi klasszikust, ami szerintem még mindig az egyik legjobb a műfajban. Persze 1997-ben készítették, így nem is lehet összehasonlítani a Fehér pokol vagy The Revenant alkotásokkal. Úgy gondolom ez a film megér egy misét. A történet szerint Charles Morse (Anthony Hopkins) egy öregedő milliomos, akinek csinos feleségén Mickeyn (Elle Macpherson) kívül egyetlen szenvedélye az olvasás. De felesége kevésbé tűnik megbízhatónak mint a hőn szeretett könyvei. A gazdag férfi gyanakszik, hogy Mickeynek viszonya van Robert Greennel (Alec Baldwin) modell- fotóssal. Robert és Charles közös kirándulásra indulnak, ám repülőgépük lezuhan Alaszka kietlen erdőségei fölött. A vadonban megkérdőjelezik, hogy számíthatnak-e egymásra... ráadásul egy éhes medve is feltűnik a horizonton.

the_edge_1997_dvdrip_by_galmuchet_avi_snapshot_0.jpg

Cselekmény:

A történet első pillantásra nem tartalmaz extrém különlegességet: hőseink lezuhannak, majd megpróbálják túlélni a vadonban. Ismerős ugye? De ha elkezdjük nézni a filmet, hamar rájöhetünk itt a kulcs kérdés a túlélésnek a hogyanja lesz. Több konfliktus szál alakul ki. Egyrészt maguk a karakterek között, akik más attitűdöt és értékeket képviselnek. Másrészről egy medve is feltűnik, amely mindig a legváratlanabb helyzetekben csap le fokozva a dramaturgiát. És igen ami kifejezetten tetszett nem egy számítógépes medvéről beszélünk, hanem egy betanított hús-vér mackóról... A filmre duális ritmika jellemző: a nyugodtabb, hőseink megismerésére irányuló perceket, felváltják az izgalmasabb jelenetek. Itt is jelentős hangsúlyt kap a természet bemutatása akár csak a Revenant esetében de egy kis Robinson Crusoeval megspékelve.."Az emberek a szégyentől halnak meg a vadonban, pedig csak gondolkozniuk kellene semmi több." Antony Hopkins. A film tele van túlélő praktikákkal a hobbi túravezetők számára, ami már megér egy misét.

na_grani_1997_0-46-08_530.jpg

Szereplők

A film nem nem merül ki a tájak bemutatásában, sem a mackó támadásokban, ahogy szerintem a Revenant esetében. Itt igenis ütköztetik a karaktereket a különböző értékrendeknek megfelelően. NA VÉGRE! Antony Hopkins egy gazdag milliárdost játszik, mindene megvan kivéve a barátokat, mivel mindenki a pénzére hajt. Itt a vadonban viszont nincs pénz, se hatalom csak egymásra számíthatnak. Ott van Alec Baldwin, a gazdag fószer feleségének titkos szeretője. Persze Antony Hopkins már régóta sejti ezt, így ne számítsunk semmi jóra a vadonban kettőjük között vagy még is? A film ezért talán egy nagy piros pont, mivel a párbeszédek alatt nem derül ki, hogy akkor most hányadán állnak, ide-oda leng a mérce. A harmadik résztvevő Harold Perrineau. Nem volt kimagasló, és inkább egyfajta mellékszereplőnek mondanám. Talán a pozitív és negatív töltés közötti egyensúly... A karakterek egytől-egyig megtörnek a film alatt és ezt nagyon jól vászonra vitték, mindig lesz olyan perc ahol felakarják adni a szégyentől. Antony Hopkins ennek ellenére, hozza a tőle megszokott művelt, találékony modern Robinson Crusoet, mialatt a többiek inkább támaszként szolgálnak. A párbeszédek véleményem szerint nem tartalmaznak kliséket, ugyanakkor elgondolkodtatóak. Azt mondanám a tettek és a dialógusok együtt a meghatározóak, amiből eldönthetjük, ki milyen ember. ÉS IGEN a film másik jó pontja, hogy igenis megismerhetjük őket a vadonban eltöltött percek alatt, mielőtt belépnénk a dráma színpadára.

a-vadon-foglyai--35855.jpg

 Zene és hangulat

A zenét Jerry Goldsmith írta, így ha valaki nem ismerné, gyorsan gondoljon vissza az Alien című filmre, amelynek szintén ő volt a zeneszerzője. A zenevilága fantasztikusra sikeredett, nagyon jó hangulatot kölcsönözve a filmkockákon látott jeleneteknek. Ha össze kellene hasonlítanom a Revenantal egyértelmű, hogy ebben az alkotásban nem fukarkodtak zenei témákban. Ha csak a zenére figyelünk, ugyanúgy átérezhetjük a vadont, a természetet és a túlélésért való küzdelmet.  A hangulatában megismerhetjük a természet vadságát, és azt az üzenetet, amit Nova fogalmazott meg a Revenant kritikájában: "csak természet van és az annak részét képező ember".

Ajánlom:

Egy szó: mindenkinek. Ez a film egy régi klasszikus, persze aki alapból utálja a természetet és a kaland filmeket azon sajnos nem tudok segíteni, mivel ők hoppon marad.

Értékelés:

Elexis

 

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://mozistak.blog.hu/api/trackback/id/tr578287276

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása